2016. december 29., csütörtök

Őszi színkavalkád



  Már megérkezett a valódi, fagyos, hideg tél, én mégis visszatekintek az elmúlt hónapokra: érdemes, mert sok-sok érdekes könyv jelent meg az őszi időszakban. Októberi-novemberi megjelenéseket szedtem össze, de becsúszott egy szeptemberi elmaradás is.

  • Október
 Téli rege új köntösben, ősi rejtély, mely a földi civilizációk kilakulása előtti időkig nyúlik vissza, titokzatos események, amelyek a matematika világába kalauzolnak, egy ceyloni teaültetvény a huszadik század elején valamint egy sorozatgyilkos, különös ismertetőjeggyel. Egyetlen regénybe gyömöszölve mindez már túl sok lenne, októberi kínálatnak viszont nem is rossz felhozatal.  




 Új-Bohémia, Egyesült Államok. Vihar. Egy fekete férfi fehér leánycsecsemőt talál egy kórház babamentő inkubátorában. Magához veszi, maga sem tudja, miért, hazaviszi - és felneveli.
London, Anglia. Leo Kaiser remekül érti a pénzcsinálás módozatait, de nem tud mit kezdeni mérhetetlen féltékenységével. Legjobb barátját azzal gyanúsítja, hogy születendő gyermekének valójában ő az apja.
Új-Bohémia, 17 év múlva. Egy fiú és egy lány egymásba szeretnek, de fogalmuk sincs, kik is ők valójában - a felfedezés új világot nyit meg előttük.
Kossuth, 2016. október 5.
 


Deadwood, Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál...

A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.

Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban...

Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?
Agave, 2016. október 4.
 

 

A 16 éves Tessa Cartwrightra egy texasi mezőn találnak rá egy félig kiásott sírban. Éppen hogy életben van, mellette egy másik fiatal lány holtteste hever. Később sem emlékszik rá, hogy hogyan került oda, és az események után már csak úgy emlegeti a média, mint az egyetlen életben maradt Margaréta. A gyilkos ugyanis mindig nagy margarétamezőkön szabadult meg az áldozataitól, akit Tessa megtalálása után sikerült elfogni. Vagy legalábbis mindenki ezt hitte.
18 év telt el a brutális gyilkosságok után. Az elítélt gyilkos kivégzésre vár, de továbbra is ártatlannak vallja magát. Egy csoport mindenre elszánt texasi ügyvéd felkarolja az ügyet, újra meg akarják vizsgálni a bizonyítékokat, és nem sokkal később csatlakozik hozzájuk egy elismert törvényszéki elemző is. Az ügyvédek Tessa segítségét kérik, hogy vesse alá magát hipnózisnak, hátha felszínre kerülnek a múlt borzalmas emlékei.
Azt azonban senki sem tudja, hogy Tessa fájdalmas titkot rejteget: valaki már évek óta margarétákat ültet a kertjébe. Vajon az igazi gyilkos űz kegyetlen játékot vele?
A Véres margaréták egy rendkívül eredeti és sokkoló pszichológiai thriller, amely mesterien adagolja a feszültséget, miközben a jelen és a múlt eseményei között egyensúlyoz. Egy nő története, aki az idővel versenyt futva próbálja megfejteni saját rémisztő emlékeit, mielőtt a gyilkos újra lecsapna rá.
 Agave, 2016 október 3.




A tizenkilenc éves Gwen reményekkel és szerelemmel teli szívvel érkezik Ceylonba teaültetvényes férjéhez, Laurence-hez. A paradicsomi szépségű birtok azonban sötét titkokat rejt: egy elhagyatott sír a kertben, egy poros ruhásláda.

A kezdeti boldogságnak hamar vége szakad. Laurence megváltozik: kiszámíthatatlanul, távolságtartó módon, mogorván viselkedik a lánnyal. Nem hajlandó magyarázatot adni a rejtélyekre sem, hagyja, hogy a felesége kétségek közt vergődjön.

Gwen teherbe esik, Laurence boldog, de az igazi nehézségek csak most kezdődnek.: az ikrek születése szívbemarkolóan nehéz döntés elé állítja Gwent, és ettől kezdve tragikus titok terheli az ő szívét is.

A lebilincselően izgalmas regény az 1920-as években, Ceylon szigetén játszódik, és még az utolsó oldalakon is váratlan fordulatokkal lepi meg az olvasót.
Tericum, 2016. október 7.
 


 Amikor Ruche úr egy krumpli nagyságú bélyeggel díszített levelet kap egyenesen Brazíliából, még nem sejti, hogy nyugalmas párizsi életének befellegzett. Amikor Max a bolhapiacon két tagbaszakadt fickó elől kimenekít egy leharcolt papagájt, még nem sejti, hogy micsoda kalandok várnak rá. A levelet kísérő jó néhány láda könyvet és a papagájt ugyanis a maffia követi.
Ha hozzávesszük, hogy a két főhős közül az egyik egy kerekesszékbe kényszerült nyugdíjas, a másik pedig egy szinte teljesen süket kisfiú, akkor egy dologban biztosak lehetünk: nem lesz egyszerű dolguk.
Vajon fény derül a levél feladójának, a visszavonultan élő matematikusnak a rejtélyére? Egyáltalán, a háttérben tényleg valamilyen rettenetes titok van, vagy a maffiavezér is csak egy rajongó, aki a matematika gráljának, a Goldbach-sejtésnek a megoldására kíváncsi?

Azoknak, akik utálják a matekot, de imádnak olvasni.

A papagájtételt szokás Jostein Gaarder Sofie világa című művéhez hasonlítani, hiszen sem a filozófiát, sem a matematikát nem egyszerű megismerni. A két szerző azonban átsegít ezeken a nehézségeken. Denis Guedj humoros regényében nem csupán eszméletlen kalandokat mesél el, hanem szinte észrevétlenül a matematika történetét is.
Typotex, 2016. október 6.
 
 
 
  • November
  November sem adta alább, megjelent egy oly régen várt folytatás, elkezdődött egy új sorozat, érkeztek spanyol rejtélyek és magyar boszorkányok, a  borítók pedig igazán impozánsak. 
 
 
1835-ben egy ember gyönyörű álommal ajándékozta meg a világot: a legújabb távcső állítólagos felfedezései nyomán egy cikksorozatban megírta, hogy a sűrű erdőkkel teli Holdon unikornisok, denevéremberek és más fantasztikus lények élnek a legnagyobb idillben. S bár hamar kiderült, hogy az egész csak egy leleményes csalás volt, sokan továbbra is szerettek a Holdról álmodni... meg a határtalan, barátságos világűr egyéb csodáiról.

Több mint hetven évvel később a csaló ükunokája, a gyönyörűséges Emma Harlow le akarja rázni egyik udvarlóját, a dúsgazdag, de csöppet sem rokonszenves Montgomery Gilmore-t. Csak akkor tudná szeretni, mondja neki, ha a valóságban lemásolná a marslakók invázióját, ahogyan azt H. G. Wells megírta a Világok harca című könyvében. Lehetetlen feladat... de Gilmore számára nem létezik lehetetlen.
És a marslakók megtámadják a földet...

Félix J. Palma 1968-ban született. Több, a hazájában, Spanyolországban sikeres elbeszéléskötetek után "viktoriánus trilógiájával" egy csapásra a világot is meghódította. Az első kötet, az Az idő térképe magyarul 2011-ben jelent meg, s most itt a második, amelynek főhőse megint csak H. G. Wells, aki ezúttal nemcsak az időben utazik, hanem az univerzumok között is.

Az ég térképe 2013-ban elnyerte az Ignotus-díjat, amelyet a Spanyol Sci-fi- és Horrorszerzők Szövetsége ítél oda minden évben a legjobb regénynek a műfajban.
 
Európa, 2016. november 7.
 
 

  Agatha Christie és Downtown Abbey rajongóknak
Ha Miss Marple házvezetőnő lenne, úgy hívnák: Mrs Jeffries.
A külföldön nagy sikerű sorozat főszereplője az okos, csavaros eszű Mrs Jeffries. Remek logikájával és elsőre ártatlannak tűnő kérdéseivel minden gyanús esetben rávezeti munkaadóját, a kedves, naiv, ám sajnos egyáltalán nem pengeagyú Whiterspoon felügyelőt a helyes megoldásra. Ráadásul Mrs Jeffries mindig készen áll egy kis saját detektívmunkára, hogy elősegítse a felügyelő nyomozását.
Amikor holtan találják Dr. Slocumot az elegáns rendelőjében, úgy tűnik, véletlen baleset érte az elismert londoni orvost. Csakhogy Mrs Jeffries szerint egyes körülmények meglehetősen rejtélyesek. Miért a hátsó ajtón keresztül érkezett látogatóba Dr. Hightower az elhunyt kollégához? Mi történt pontosan az előző szombaton Mrs Crookshank teadélutánján? Mit titkol Mrs Leslie francia szobalánya? És kinek állhatott érdekében mérgező gombát csempészni az orvos vacsorájába?


Kulinária, 2016. november 30.



Lelkünk padlásán valamennyien őrzünk egy-egy titkot. Íme, itt az enyém."

1980, Barcelona. Óscar Drai, egy óvárosi bentlakásos intézet lakója szívesen barangol az iskola környékén omladozó régi paloták közt. Egy alkalommal be is merészkedik az egyik elhagyatottnak látszó épületbe, ahol a látszat ellenére laknak: egy festőművész és kamasz lánya, az írói ambíciókat dédelgető bátor, szépséges Marina.

A két fiatal közt szerelmes barátság szövődik, és a lány egyszer elviszi Óscart a titokzatos árnyakkal teli régi temetőbe. Az egyik sírhoz rendszeresen kijár egy lefátyolozott személy, akiről nem lehet tudni, nő-e, férfi-e vagy inkább kísértet. Letesz egy szál virágot, aztán ellebeg...

A síron nincs név, csak egy szétterjesztett szárnyú fekete pillangó vésete.

Óscar és Marina a jelenést követve további fekete pillangók nyomára jut, és vérfagyasztó kalandokba keveredik.

Ruiz Zafón fantáziájának ezúttal semmi sem szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt, amelyről a bevezetőben bevallja, hogy a legnehezebben kategorizálható és egyben a legszemélyesebb regénye.
 
Európa, 2016. november 30.
 

 
Az elveszett boszorkány történetére kíváncsi az olvasó? Ha a juhászokat kérdezzük, csak a szemükre húzzák a kalapjukat és morognak a bajszuk alatt vagy nagyokat köpnek kelet felé, nehogy valamilyen varázslat megrontsa a jószágot. A mosolygós pap arca elkomorul, a bika akkorát prüszköl, hogy köd támad és az összes gulyás elszelel. A kovács szitkozódik, a komédiás a markát tartja, de meggondolja magát és inkább ő is csendben marad. Az asszonyok persze beszédesebbek: mekkora tragédia, óbégat az egyik. Dehogyis: kész komédia, veti ellen a másik. A fiatalabb lányok mindent tudóan összenéznek: micsoda szerelem, sóhajtják csendben és a kút felé kémlelnek, ahol az előbb még egy gulyáslegény csillapította a szomját. A legfiatalabbak szavát alig érteni: kaland, csata, a hős Pista (a hős Erzsi, mondják a lányok), az átokkal kezdődött minden, meg a tűz, meg a víz, meg a sok varázslat. A tanító csitítja őket, majd ennyit mond: fogalmam sincs. Ez a könyv az elveszett boszorkány igaz története. Aki nem hiszi, járjon utána.
BOOK KIADÓ, 2016. november 15.
 
 
 
  •   A szeptemberi elmaradás, kissé megkésve ugyan, de nem hagyhatom ki:
 
Hamisítatlan 16. századi pikareszk regény azzal az apró csúsztatással, hogy a 21. században íródott Bulgáriában. Megnyugtatásul: a cselekmény nagyrészt Spanyolországban játszódik, és egy kicsit Angliában, meg valamelyest Közép- és Kelet-Európában, de ez csak érzéki csalódás, mivel akkoriban ezt a térséget még nem találták ki. A történetet a portugál Guimaraes meséli el, aki vagy zseni, vagy egyszerűen csak flúgos; főhőse a spanyol botanikus Monardes doktor, akiről az utolsó oldalig sem derül ki, hogy a humanista racionalitás géniusza vagy egy velejéig romlott sarlatán. Hőseink sokat utaznak, számos kalandba keverednek, találkoznak Lope de Vegával, Jámbor Fülöppel, Ben Jonsonnal és magával a műfajt megteremtő Cervantesszel is. Eközben rengeteget okoskodnak természetről, orvoslásról, politikáról, nőkről és üzletről, míg a világon mindennel szemben szkeptikusak, egyvalami kivételével: váltig hisznek a dohány gyógyító, sőt megváltó erejében. Ez a véges-végig ironikus, néha kissé cinikus regény egy régmúlt korba röpít, de a legváratlanabb helyeken felbukkanó 19. és 20. századi figurák, gyógyászati technikák és eszmék folytonosan gondoskodnak arról, hogy kizökkenjünk a történelmi révedezésből, és minden szituációból a saját korunk derengjen fel.
 
Typotex, 2016. szeptember 1.
 

2016. december 6., kedd

"Te majd kézen fogsz és hazavezetsz"

  Szent Miklós  napján remélem, mindenki megkapta azt, amire vágyott: akár úgy, hogy meglepték valamivel, akár azáltal, hogy részt vállalt a Mikulás feladatköréből. Vajon ajándékot adni vagy kapni jobb érzés? Egy biztos: ha kis kedvencünkben barátra lelünk, akkor mindkettő egyszerre valósulhat meg. Mai, rendhagyó bejegyzésemben olyan kutyusok mutatkoznak be, akik szerető gazdára, barátságos otthonra vágynak, és százszorosan-ezerszeresen többet adnak majd vissza azoknak, akik befogadják őket. Mindegyikük külön egyéniség, már nem fiatalok, de nekik is jár még egy esély az életben. A Bogáncs Kutyaotthonból érkeztek, válogatott társaságról van szó: elég csak a nevüket felsorolni, Dante és Betyárka, Tadeus és Allegra valamint Flódni jól megférnek egymás mellett.

Örömhír: Flódni, az ennivalóan kócos kutyalány időközben gazdára talált, így az ő profilja lekerül a listáról! Boldog, szeretetben gazdag közös életet kívánok nekik! (Bár az korántsem biztos, hogy olvassa ezt a bejegyzést: aki hallja, adja át...) Azonban számos kutya várakozik még, ezért, aki már fontolgatja egy ideje, hogy befogad egy új tagot a családjába, az ne várjon tovább, tegye meg! Így mindkét fél jól jár majd. :) 
 
 

Barátságos, kedves, ragaszkodó természetű kutya, nevével ellentétben :).

Méret:
--
közepes

Fajta:
--
keverék
Ivar:
--
ivartalanított kan
Születési idő:

-- 2005-07-31       
Menhelyre kerülés ideje:
--
2013-12-29

Elvihető:
-- menhelyünkről, azonnal


Dante


 Dante barátságos, kedves kutya. Bár sétálni nagyon szeret, és akkor pörög is rendesen, a nap nagy részét átszundikálja. Nyugodt, csendes, szobatiszta.
 
Méret:
--
közepes

Fajta:
--
keverék bullmasztif
Ivar:
--
ivartalanított kan
Születési idő:

-- 2005-12-01       

 Menhelyre kerülés ideje:
--
2014-12-10

Elvihető:

-- menhelyünkről, azonnal
 
 



Nagyon barátságos, nyugodt,  nevéhez méltóan méltóságteljes idős úr. Megérdemelné, hogy élete utolsó szakaszát családban töltse.
 
Méret:
--
közepes/nagy

Fajta:
--
keverék
Ivar:
--
kan
Születési idő:

-- 2005-03-01       

 Menhelyre kerülés ideje:
--
2016-03-17

Elvihető:
-- menhelyünkről, azonnal
 
 

Előző gazdája bántalmazta, ennek ellenére Allegra egy nagyon kedves  staff  lány,  aki puha kosárra vágyik, nem kennelre. Kutyákkal jól kijön, de a cicákat nem szereti.

Méret:
--
közepes

Fajta:
--
keverék
Ivar:
--
ivartalanított szuka
Születési idő:

-- 2009-02-15       

Menhelyre kerülés ideje:
--
2016-02-24

Elvihető:

-- menhelyünkről, azonnal




A bájos, bozontos Flódni gazdára lelt!
Szurkolunk nekik!


  Ha valamelyiküket szívesen befogadnád, kérlek, vedd fel a kapcsolatot a Bogáncs Kutyaotthonnal, az alábbi elérhetőségek egyikén:

Bogáncs Kutyaotthon Alapítvány, 2500, Esztergom, Csapási Dűlő
Telefonszám: +36(30)235-2795

Weboldalukon pedig még több gazdára vágyó kutyát találsz.




 "Honnan jöttem, hová megyek
Ha tudnám a választ elmondanám neked.
Nem tudom, hogy miért vagyok itt, nem tudom.
...


Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok.
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.
"

/Bódi László/

2016. december 2., péntek

Alan Bradley: De mi került a pitébe?



   Ó, a kémia gyönyörűségei! Gyerekként elbűvölt ez  a varázslatos tudományág: éppen olyan nagy hatást tett rám a felfedezés, miszerint az ametiszt egy bizonyos hőfokon citrinné válik, mint Flaviára a tény, hogy a keményítő (megfelelő körülmények hatására) glükózzá alakul át. Valóságos alkímia! És akkor még nem is ejtettem szót a rácsodálkozásról, hogy valamennyien szénatomokból épülünk fel, ahogyan egyébként a grafit és a gyémánt is. (Persze, nem teljesen ugyanúgy, de azért mégis hihetetlenül izgalmas felfedezés.) A régi szép idők emlékeit az idézte fel bennem, hogy a regény főhőse, Flavia de Luce a kémia szerelmese.




 

   Engem egyáltalán nem zavart, hogy Flavia mindössze tizenegy éves, az előbb részletezett okokból teljesen hihetőnek találtam rajongását és megszállottságát. Bár nekem nem állt rendelkezésemre egy jól felszerelt laboratórium, hozzá tartozó szakkönyvekkel (egy kicsit irigykedem is), így maradt a kémia szakkör. De nem szabad lebecsülnünk a tizenévesek kíváncsiságát,  ha valami egyszer  tartósan képes  felkelteni az érdeklődésüket, akkor igencsak kitartóak tudnak lenni. A tehetség  persze elengedhetetlen tényező, de én nem tartom Flaviát csodabogárnak, csak egy érdeklődő kislánynak, aki megtalálta rajongásának tárgyát.

  Az más kérdés, hogy időnként idegesített a  főszereplő hölgy tudálékossága, és azzal sem lopta be magát a szívembe, ahogyan a személyzettel bánt. Dogger, a mindenes, a barátja, vele szemben nem is (annyira) lekezelő, mint a házvezetőnővel. Viselkedésében sokszor emlegetett, elhunyt édesanyját követi, legalábbis a pités történet erre enged következtetni: nézetei szerint ugyanis a túrós pite csupán a plebejus elemek eledele, a hozzá foghatóan kifinomult (nemesi származású) egyedek nem alacsonyodnak le idáig, ők a rebarbarával, esetleg egressel töltött változatot preferálják. Az alantas, túróval töltött pedig jó szolgálatot tesz az imént említett szánandó emberpéldányok kiengesztelésére, akiket a mindennapok során óhatatlanul megbántanak ezek a megzabolázhatatlan kivételességek: nekik mindent szabad, a pitével  azután minden megbocsáttatik.
 
  Nehéz lenne komolyan venni a regényt, inkább paródiaként értelmezhető, ennek azonban ellentmondani látszik a stílus. Vagy éppen annak hiánya, valamint a döcögős megfogalmazás és a csupán fel-felvillanó, igencsak fáradt humor. Elképzelhető, hogy a hiányosságok egy része a fordítás számlájára írható, az ugyanis nem kevés kívánnivalót hagy maga után.

A három de Luce kisasszony édesapja sem egy nagy főnyeremény: önző, felelőtlen ember, aki felesége halála után elvonul a maga kis világába, drága és hőn szeretett bélyegeihez, semmi mással nem törődik, a lányait teljes mértékben elhanyagolja. Így történhet meg, hogy Flavia tizenévesen egy veszélyes anyagokkal teli laboratórium korlátlan úrnőjévé válik, ahol felügyelet nélkül végezheti kísérleteit, mi több, saját bevallása szerint kedvencei azok a mérgek, amelyeknek egyetlen cseppje is halálos lehet. Egy szülőnek (aki valóban szereti csemetéjét) szerintem ezen a ponton meredne égnek minden egyes haja szála, és sajnos nagyon is hiteles a karakter, el tudom képzelni, hogy ilyen apák igenis léteznek, de szerencsére nem minden elhanyagolt kamasznak áll rendelkezésére a mérgek tárháza.
 

  A történet mint krimi nem túlságosan csavaros, a közepe táján könnyen kitalálható a gyilkos személye és motivációja is, jóval hamarabb, mint ahogy Flavia fejében összeáll a kép, rádásul fut néhány teljesen felesleges kört a végén, amitől az embernek az a benyomása támad, csupán a bonyodalom kedvéért került a regénybe, hiszen ha nem kerülne bajba a főhős, hol maradnának az izgalmak? Ez a sablonos megoldás egy kissé lelombozott, arról nem is beszélve, hogy kis detektívünket minden élelmessége, talpraesettsége és tudománya ellenére úgy kell megmenteni, hiába jön rá a gyilkos kilétére tehát, az ügyet mégis mások oldják meg. Azonban nem akarok túl szigorúan ítélkezni, hiszen egy ifjúsági krimiről beszélünk, bár ettől függetlenül még lehetne fordulatosabb.

 


 

 Az angol kisvárosi miliő megteremtése, Buckshaw és Bishop's Lacey különös lakóival, bájos épületeivel viszont elnyerte a tetszésemet. A három lánytestvér marakodása, a csípős nyelvű zongoratehetség és mellesleg az erősebb nem iránt élénk érdeklődést tanúsító Ophélia, a könyvmoly,  különleges kifejezéseket gyűjtő,  kissé elvarázsolt Daphne valamint a kémiazseni detektívpalánta Flavia időnként eldurvuló torzsalkodásának sztereotip ábrázolása nem túl eredeti. Bishop Lacey lakóiban sokkal több fantáziát látok, közülük is kiemelkedik Max,  az egyik szomszéd, akinek riposztjai, Flaviával történő csörtéi igazán szórakoztatóak.
   A fordítás sokat levont a regény élvezeti értékéből, suta megfogalmazás, gördülékenynek egyáltalán nem nevezhető stílus, nehézkes mondatok jellemzik a magyar szöveget.
 

 
   A legviccesebb helyesírási hibát azért kiemelném: a filagória szót vélhetőleg személynévként értelmezték, talán ezért írták nagy kezdőbetűvel. Elképzeltem, ahogyan a játszótéren egy anyuka elkiáltja magát: Filagória, kincsem, indulunk haza! :). Nem akarok ennyire rosszmájúskodni, valószínűleg véletlenül maradt benne a hiba, mert a mondatban valóban egy személynév követi, de ez legalább vicces tévedés... (Hangzása alapján akár el is tudnám képzelni női névként :) a szót.)


 









2016. október 31., hétfő

Lámpások, tökök, gyertyák

   Az évnek ebben az időszakában jön el a mécsesek, gyertyák, lámpások ideje, amikor egyre hosszabbak és hidegebbek az éjszakák: ahogyan pislákoló lángjuk fénye bevilágítja  a szobát, melegséget és  bensőséges hangulatot árasztanak.   Elhunyt szeretteinkről is ilyenkor emlékezünk meg, mindenszentek és halottak napja ünnepén, de a kelta eredetű Halloween is a holtak világa előtt tiszteleg -  még akkor is, ha teljesen más megközelítésben teszi ezt.  Míg előbbiek  a legintimebb, legcsendesebb  ünnepeink az évben,  addig Halloween éjszakáján megengedhetünk magunknak egy kis borzongást vagy éppen humorral átszőtt rémtörténetet a könyvek lapjain.
 

  A töklámpások faragásának Magyarországon is vannak hagyományai, kukoricafosztáskor, a termés betakarításakor a gyerekek gyakran készítették, különböző formákban kivájva.  Mindenszentek ünnepén pedig  kitették a lámpásokat  az ablakba, útmutatóul elhunyt szeretteik lelkének.  
   Halloween  jelképét viszont eredetileg takarmányrépából faragták, később cserélték le a látványosabb sütőtökre.  A hagyomány szerint Jack, a furfangos ír kovács bolyongó lelkének mutatja az utat, aki, bár megtréfálta az ördögöt, ezért hatalmas árat fizetett: halála után a pokol és a menny kapui egyaránt bezárultak előtte. A Jack O' Lantern kifejezés lidércfény jelentéssel is bír. A házak ablakába kitett lámpások fénye  szintén a kóbor lelkeknek világítja meg az utat, mert hitük szerint  mindenszentek előestéjén elvékonyodik a határ az élők és a holtak világa között.
  A nyugalmat nem lelő lélek, kísértetjárta ház kedvelt toposzai az irodalomnak, ezekből válogattam néhányat, amelyek felkeltették a kíváncsiságom. Leginkább a borzongató  atmoszférát keresem bennük, de a csavaros cselekménybonyolítás sem utolsó szempont.


 
Klasszikusok:



 
 
Vicces:
 
 
 
Megható:
 

 
Hátborzongató:
 
 
Hideglelős:

 
 
Rémisztő ifjúsági: