Végre egy olyan könyv, amelynek fordítása jól sikerült! Gördülékeny fogalmazásmód, értelmes mondatok, önálló stílus. Már nagyon hiányoltam, mert úgy tűnik a kiadók többsége nem fordít kellő figyelmet sem a szerkesztői és korrektori, sem pedig a fordítói munkára. Hajlamosak megfeledkezni arról, hogy egy igényes fordítás megalkotásához éppúgy szükséges megfelelő íráskészség, mint az adott idegen nyelv ismerete. A magyar nyelv helyes használatáról nem is beszélve, amely alapkövetelmény lenne. Az Emlékek őre című ifjúsági regény azonban nem is kaphatott volna megfelelőbb fordítót.
Lois Lowry műve meg is érdemli a szakértő figyelmet. Főhőse egy olyan világban születik, amelyből mindent kiszűrtek, ami a társadalom szempontjából károsnak tekinthető, legalábbis egy bizonyos szemszögből. Mert ami látszólag nem kívánatos, az egy másik aspektusból nagyon is értékes lehet, sőt, maga a lényeg vész el a sajátságos selejtezési folyamat eredményeként. Jonathan, a főszereplő, szép lassan rádöbben erre, és minden porcikájával tiltakozik ellene. Fellázad a kialakított rendszer embertelensége ellen, noha kiválasztottként megtapasztalhat dolgokat, melyektől a többiek el vannak zárva: jóllehet éppen kivételezettsége látja el a szükséges információkkal, amelyek révén átláthatja a helyzet groteszkségét.
Az írónő ügyesen építi fel ezt a monoton világot, mintha egy didaktikus oktatókönyvet olvasnánk a sajátságos elveket valló társadalomról: csakhogy ez az ő hétköznapi életük. Még az álmaikról is be kell számolniuk, a magánszféra mint olyan nem létezik. Ahogyan intimitás és valódi szeretet sem. Persze, amiről nem tudunk, az nem is fájhat, de az emberekben feltörő vágyakozást el kell nyomni ilyen-olyan trükkök bevetésével, melyek azután szabályokká kövesednek.
A nyelv is elveszíti játékosságát, teremtő erejét, amely egyik fontos funkciója, mert ebben a világban a legfontosabb a precizitás: mindig pontos megfogalmazásra kell törekedni, a kétértelműséget kerülni, ennek figyelmen kívül hagyása büntetést von maga után. A nyelvben megnyilvánuló kreativitás, az asszociációk, az önálló gondolkodás eljuttathatnak a művészetekhez, a szépség kereséséhez, végső soron tehát az érzelmekhez, így könnyen belátható, hogy mind-mind veszélyes terepre vezetnek... A diktatúrákban a cenzúra kulcsfontosságú, totalitását jellemzi az öncenzúra: már családon belül is figyelniük kell minden egyes kiejtett szavukra.
A jólét mindenek felett! szlogenje alapján a
gyereket is kiöntik a fürdővízzel együtt, a közösség tagjai elveszítik kollektív emlékezetüket, ám mégiscsak meg kell őrizni valahogyan, valamilyen módon, hiszen emlékek, tapasztalatok nélkül hogyan is lehetne adekvát módon problémákat megoldani. Ugyanakkor az emlékek veszedelmesek is lehetnek, ezért találják ki az emlékek őre titulust: képességei alapján az ifjú Jonathant szemelik ki e megtisztelő feladatra. 
Emlékek őre csupán egy lehet a közösségben, illetve egy ideig párhuzamosan kettő, amíg a régebbi át nem adja az újabbnak az emlékeket. Ez a bűnfaló intézményét juttatta eszembe: egyes társadalmakban megszokott dolog volt az alkalmazásuk, ők vették magukra a közösség összes bűnét, s ezért cserében ellátást kaptak, ám teljesen elszigetelten kellett élniük, érinthetetlenekké váltak a többiek szemében. Az emlékek őre ugyanis nem csak a kellemes emlékeket kapja meg, rázúdul az emberiség minden elkövetett és átélt borzalma.
Mennyit adnak életünkhöz az olyan hétköznapi és egyszerű jelenségek, mint a hóesés, a naplemente, szánkóval siklás egy domboldalon, zenehallgatás, a napsugár simogatása bőrünkön vagy éppen a színek érzékelése? Nem nagyon gondolunk erre, de ha egy szép napon elvesznének, mennyivel szegényebb lenne az életünk. Jonathan a kellemetlen és rettenetes emlékek mellett mindezek hiányával is szembesül, és megkérdőjelezi a rendszer létjogosultságát.
Az Átadóban jelenlévő kételyekkel találkozva azután eljut a cselekvésig, bár ehhez a végső lökést az elbocsátás aktusáról való igazság kiderülése adja meg számára. És egy érzés, amelyet egy emberi lény iránt érez - ebben a társadalomban pedig ez csupán az emlékek őrének kiváltsága. Hogy Jonathan hová jut, eléri-e a célját, azt nem tudhatjuk meg, a lezárás csak sejteti, de mindenképp továbbgondolásra késztet. Az írónő további három regényt írt még, amelyek ebben a világban játszódnak, ám nem pont Jonathan közösségében. Szerintem így önmagában is megállja a helyét a történet, de azért kíváncsi vagyok a folytatásokra.
A könyvből filmes adaptáció is készült, a látványvilág és az életmód azonban túlságosan futurisztikusra sikerült: a regényben egyáltalán nem ezen volt a hangsúly, nem is sorolnám a sci-fi kategóriába. Természetesen szerelmi szálat is bele kellett passzírozni, annak ellenére, hogy a könyvben szó sincs ilyesmiről, hiszen a Jonathanban ébredező érdeklődés egyik csoporttársa iránt még azelőtt halálra ítéltetett, hogy igazán kialakulhatott volna, a filmben is erőltetettnek és feleslegesnek találtam.
Az évnek ebben az időszakában jön el a mécsesek, gyertyák, lámpások ideje, amikor egyre hosszabbak és hidegebbek az éjszakák: ahogyan pislákoló lángjuk fénye bevilágítja a szobát, melegséget és bensőséges hangulatot árasztanak. Elhunyt szeretteinkről is ilyenkor emlékezünk meg, mindenszentek és halottak napja ünnepén, de a kelta eredetű Halloween is a holtak világa előtt tiszteleg - még akkor is, ha teljesen más megközelítésben teszi ezt. Míg előbbiek a legintimebb, legcsendesebb ünnepeink az évben, addig Halloween éjszakáján megengedhetünk magunknak egy kis borzongást vagy éppen humorral átszőtt rémtörténetet a könyvek lapjain. 
A töklámpások faragásának Magyarországon is vannak hagyományai, kukoricafosztáskor, a termés betakarításakor a gyerekek gyakran készítették, különböző formákban kivájva. Mindenszentek ünnepén pedig kitették a lámpásokat az ablakba, útmutatóul elhunyt szeretteik lelkének. 
Halloween jelképét viszont eredetileg takarmányrépából faragták, később cserélték le a látványosabb sütőtökre. A hagyomány szerint Jack, a furfangos ír kovács bolyongó lelkének mutatja az utat, aki, bár megtréfálta az ördögöt, ezért hatalmas árat fizetett: halála után a pokol és a menny kapui egyaránt bezárultak előtte. A Jack O' Lantern kifejezés lidércfény jelentéssel is bír. A házak ablakába kitett lámpások fénye szintén a kóbor lelkeknek világítja meg az utat, mert hitük szerint mindenszentek előestéjén elvékonyodik a határ az élők és a holtak világa között.
A nyugalmat nem lelő lélek, kísértetjárta ház kedvelt toposzai az irodalomnak, ezekből válogattam néhányat, amelyek felkeltették a kíváncsiságom. Leginkább a borzongató atmoszférát keresem bennük, de a csavaros cselekménybonyolítás sem utolsó szempont.
Hideglelős:
